Az a nap máshogy indult mint a többi. 7 ora lehetett amikor arra ébredtem hogy kint vihar tombol.
Én: remek!- reagáltam le, és inkább vissza huztam a fejemre a takarot.
De aludni mégsem tudtam, nyomasztott az ahogy anyuval beszéltem még az este. A fejembe csengtek a szavai:- Én csak nevelek téged. Miért nem hallgatsz rám? Nem vagy többé a lányom…
Ilyen és ehez hasonlokat vágot a fejemhez. Valahol igaza van hiszen 16 éves vagyok, lázado tinidézser aki apa nélkül volt kénytelen felfnöni.
De elmesélem hogy ki is vagyok én.
Münchenben lakok anyumal, aki egy étterembe alkalmazott. Pontosan a Mekibe. Az én nevem Svenja 16 éves vagyok és a Gold Frenk Gimibe járok. Stilusom konkrétan az hogy minél lázadobb annál jobb. Valoszinü közre jétszik a viselkedésembe hogy csak anya nevel akitől abszulut nem félek, ennek következtébe nem tudd rám büntetést szabni mert mindent megszegek! A suliba mondhatni birnak… a haverok.. a tanárok viszont nem! Amit nem értek mai napig hiszen nem én löktem bele a tanárt a drotkeritésbe, az esett bele magától!!! Külsöre 170 cm vagyok 50 kilo, hosszu barna hajam van és barna szemem.
Anya: Sveni ébredj fel!!!!!!!!- kezdet el lökdösni.
Én: nem alszok…- mormogtam.
Anya: helyes. Figyelj nekem most mennem, kell munkába te addig légyszives rakd rendbe a szobád. Kaja van a hütöbe. Este jövök rendben???
Én: felőlem…- mondtam miközben csukva volt a szemem.
Anya: ja és itt van 20 euro… névnapod alkalmábol menj el vegyél magadnak valamit mert én sajnos nem tudtam.
Én: este még nem voltam a lányod.. akkor most mégis minek ez a szinjáték?
Anya: azok csak szavak, nem gondoltam annyira komolyan. De azért mégsem engedhetek meg neked mindent. Sveni panaszkodnak rád a tanárok, nem tanulsz, csak bandázol… és tegnap tényleg tul löttél a célon…
Én: tul lőttem?? Csak, azért mert megtaláltad a cigisdobozt a kabátomba…. Pffff hadjál már…
Anya: nem cigizhetsz…. Anno apád cigizet és ö is …. Szoval nem cigizhetsz…
Én: na szép láttod még apa is cigizett miért pont én ne tehetném???
Anya: mert nem!! Téma lezárva, most pedig mennem kell ! szia.
Majd el is huzott otthonrol. Kb még olyan fél orát feküdtem az ágyamba és néztem a falamra tett képeket amit a haverokkal csináltunk.
Aztán leballagtam a konyhába. Ahoz képest hogy nem voltunk milliomosok a házunk elég nagy volt , emeletes fent nekem külön fürdö lent konyha egy nappali anya szobája és szintén egy fürdö.
Tul csnedesnek találtam a szitut és bömböltetni kezdtem Avril uj albumát…. Ahogy kentem éppen magamnak a kenyeret, mivel valahogy nem ment a fogamhoz amit anya csinált… szoval ahogy kentem a kenyeret Xeri lépet be az ajton és bökdösött meg.
Én: wáááá ki a ku…
Xeri: én vagyok hü*lye, szurjá le még a végén azzal a késsel…
Én: uhhhhh bazzz ugy meg ijedtem…..
Xeri: hehe… nem jo a lelkiismereted - harap bele egy almába.
Én: azzal nincs semmi baj- nevetek.
Xeri:pedig a tegnapi nap után lehetne….
Én: mégis miért???
Xeri: hát nem szép dolog olyan pasival smárolni akinek a suli szépségkiránöje a csaja…
Én. Jaaaaj kuss má…. Részeg volt szerinted emlékszik rám??? Ugyan máááár.- ültem le mellé a szendvicsemmel.
Xeri: öszintén… szerintem igen!!!! Ahogy össze akadtatok tuti nem felejti el. Azon kívűl sokan látták… Sarah tuti lenyakaz…
Én: pfff oszt??? Jöjjön bátran nem félek töle…
Xeri: na ez a beszéd….faljál gyorsabban elhuzunk vásárolni.
Én: na facca anyám is adot zsét névnapomra vegyek valamit.
Xeri: neeem névnapodra én veszek valamit… a te pénzedet cigire kültjük okés???- mosolyog sunyin.
Én: megbeszéltük.. na huzzunk….
Felöltöztem a laza cuccomba… ami nálam egy jo kis farmerből állt amibe azért jo seg*gem volt meg jo kis csipő is volt. És egy bad girlös feliratos felsöt vettem fel hozzá. Ne értsetek félre attol hogy lázado voltam még nöiesen öltözködtem nem ilyen fekete köröm meg igénytelen kabát meg bakancs…
Egész nap a központba logtunk… találkoztunk még pár haverral akikel csináltunk csomo hülyeséget. De olyan 10kor meguntam és haza mentem. Otthon viszont senki nem volt.
Én: anya… hahóóó haza jöttem….- kiáltottam ahogy becsuktam az ajtott. De semmi válasz.
Én: annnnnyaaaaaaaaaaaaaaaaaaa itthon vagyok.
De szintén semmi reakcio… gondoltam tuti elment valameik barátnöjéhez elmesélni hogy neki milyen sok a baja a lányával meg sajnáltatni magát ahogy minden honapba egyszer ezt meg teszi. Éppen át akartam öltözni amikor valaki csengetett.
Én: megyeeeeeekkkk.
Ahogy kinyitottam egy talpig rendör állt elöttem.
Én: csá. Mi van???
Rendör: jo estét kivánok Svenja Sülberghez van szerencsém???
Én: nem Paris Hiltonhoz.. . persze hogy én vagyok.. de mit csináltam már megint???
Rendör: én Maxell százados vagyok… az édesanyárol lenne szó.
Én: höööh mi van anyám is kezd lázadni???
Max: attol tartok nem. Az édesanyát elütötte egy géprjármű egy nagy teherauto… sajnálom….
Én: Mi???? Szivatsz???? Haha,….. jo poén.. Xeri elöbujhatsz nem vettem be….
Max: igazán meg értem hogy sokkosan érinti a hir…
Én: neeem .. anya…. Anya… az nem lehet hogy itt hagyott… anya…- majd ekkor már valahogy elhittem amit a csávó mondot és zokogva lerogytam a földre.
Max: ösznte résztvétem.
De hiába mondta én csak ott ültem és sokkosan zokogtam.
Max: van valaki ismeröse aki felnött és mehetne oda aludni???
De mivel látta hogy abszolút nem reagálok átvitt a szomszédba akiket ismertem de sose voltam velük jobba amiota a kislányukat megdobáltam tojással. Ök viszont felhivták Xeriéket és náluk kötöttem ki. Xeri szülei elintéztek mindent amig én Xerivel voltam.
Xeri: hozok nyugtatot meg teát..
Meg is nyugodtan és bealudtam. Álmomba anyumat láttam hogy közelit felém talpig fehér ruhába.
Én: anya???? Nem haltál meg!!! Anya…. Ne haragudj rám.. szeretlek…- szaladtam oda hozzá.
Anya: Svenja… figyelj rám. Keresd meg apádat ő majd vigyázz rád. Szeretlek kicsim.
Majd Xeri anyukája ébreszgetett.
Julia: Sveni… éberdj…
Én: mi?? Mi???
Julia: áthoztam a fekete nadrágod és a fekete felsöd. Már ma lesz a temetés rendben???
Én. Szoval akkor nem csak álom volt…
Julia: részvétem- simogatott meg.
Én: ilyenkor mit illik mondani???.- néztem rá kétségbe esve.
Julia: semmit… ne mondj semmit… én és Paulo midennt elintézünk… itt leszel nálunk egy jo ideig… rendben???
Én: köszönöm- öleltem meg.
Aztán senkihez nem szoltam és hozzám se szoltak sokan amig elmentem a temetöbe Xeriékkel. Elég sokan voltak ott és mindeki össze sugot a hátam mögött. Az egész osztyályom és haveri köröm eljött és pedig tartomam magam. Nem akartam sirni de amikor anyát a földbe engedték kitörtem… eszméletlen modon zokogni kezdtem. Tudtam hogy elvesztettem mindent ami fontos volt nekem. Hiszen hiába veszekedtem vele mégis csak ö volt nekem egyedül… a temetés után mindeki oda jött és részvétét nyilvánitotta. Oda jött és pasi is. Aki kb akkora magas lehetett mint én. És eléggé hasonlitott rám.