Steve: … igen �s egyszer�en fantasztikus volt … ott �l�k … k�r�l�ttem mindenki olyan beteg mint a geci, nekem meg csak a hasam f�jt … �s erre le�l mell�m … �s se k�p se hang … �des mosoly … a haja f�lig a szem�be f�s�lve �s gy�ny�r� sz�p k�k szeme volt �s h�t az�ta szerelembe estem … azt�n be�lt�nk egy k�v�ra �s … hmmm …. �s …. Megbaszott ….

N�ma cs�nd.

Steve: na sz�val miut�n megvolt a seggbekuki Sm�rtunk is …

Ism�t semmi reakci�.

Steve: ott mindenki el�tt az asztalon tett meg … �n meg Leszoptam!!!! – hangs�lyozta

�m reakci� most sem volt.

Steve: TALPRA EMBEREK KIT�RT A H�BOR����!!!!  - ordib�lt.

Egy tan�r: Kisfiam f�lsz-e magadba? – kiab�lt ki az egyik terem ajt�b�l

Steve: nem tan�rn� dehogy … - majd odafordult hozz�nk – de ezek itt betegek … mondj�tok kedveseim figyeltek ti r�m? – guggolt le el�tt�nk l�tsz�lagos t�relemmel.

�n: ohm persze … - mosolyogtam majd kellemesen ny�gtem egyet �s a folyos� tet�ablak�n m�szk�l� kis p�kot szuger�ltam …

Steve: jahm az l�tom … Svenja? SVENJA!!!! – kiab�lt r�, aki valami lev�lszer�s�gnek a k�rm�l�s�vel volt elfoglalva …

Svenja: mihhh?? – h�k�lt h�tra

Steve: ahm semmi, csak kb f�l �r�ja nyomatom itt s�ket sz�veget ti meg R�M SE BAG�ZTOK – mondta nyomat�kosan

�n: most hogy mondod j�l esne egy cigi – vigyorogtam

Steve: nah a m�sik eszement … Svenja te mi a faszt �rsz m�r egy �r�ja?? Add csak ide – ny�lt ut�na

Svenja: mi? NEM!!! – ki�ltott r� majd gyors kapkod�ssal eldugdosta a t�sk�ja m�ly�re �s majdnem els�padt

Steve: pff bocs m�r … titkolsz valamit? Vagy mi van?

Svenja: neeem! Nem titkolok semmit …

Steve: mondhatom .. gy�ny�r�ek vagytok mindketten … tsz�h … nem is tudom mit keresek m�g itt … de sztem n�zzetek magatokba … egyik mint valami elmebeteg aki egy nyamvadt p�kot b�mul egy �r�ja, a m�sikhoz meg hozz�sz�lni nem lehet mert m�g a rad�rj�t is f�lti m�sokt�l … h�t hallj�tok … ehhez m�v�szet kell! �n nem is sz�lok bele, ha nem baj kimaradok, de azt hittem hogy a bar�tok mindent elmondanak egym�snak … de nemhogy nekem hazudtok hanem saj�t magatoknak is … na cs�sztok – mondta majd d�h�sen elviharzott a terem fel� …

Egy pillanatra az�rt visszat�rtem a val�s�gba … �s az�rt �t�ttek Steve szavai de rendesen. Tudtam hogy hazudok �s nem k�ne? Vagyis nem is hazugs�g ez … hanem egy … titok.

Egy icipici titok amit nem akarok hogy kider�lj�n …

Hogy �n �s Tom … hogy van valami …

Ezekben a percekben is csak � j�rt a fejemben … �s a tegnap este.

M�g ha r�gondoltam akkor is beleborzongtam �s �jra �s �jra �t�ltem az ajkai �rint�s�t �s hatalmas vigyor ter�lt el az arcomon.

Ezt nem lehetett meg�llni. Olyan boldog voltam. B�r sz�ven szerint az eg�sz vil�gnak kik�rt�ltem volna … de nem szabadott.

Egyr�szt mert nem tudom hogy mivan … lehet csak sz�rakozott velem �s csak egy semmit �r� cs�k volt ..

De ezt ink�bb el is hessegettem magam k�r�l … annyira boldog voltam hogy nem akartam csal�dni.

Svenivel egym�st figyelt�k a szem�nk sark�b�l.

Mindkett�nknek volt egy titka ez nem volt vit�s. De mindketten csak sejtett�k hogy a m�sik hallgat valamir�l. De nem �rdekl�dt�nk, mert mindkett�nket lefoglalta a saj�t boldogs�ga.

Hi�ba. �nz�ek vagyunk mindketten.

Svenja: �hm lassan bek�ne �lni a terembe .. nem? – k�rdezte a terem fel� n�zve

�n: azt hiszem.

Majd egy�ntet�en fel�lltunk a padr�l �s ott hagytuk a lassan �resed� folyos�t.

A teremben m�r minden ott volt szinte.

A fi�k m�r a h�ts� padokban id�tlenkedtek, �l�k�n Tommal.

Nem n�zett r�m, vagy nem vett �szre.

Nem tudom.

Bill is ott volt. � sem vett tudom�st r�la hogy ki vagy kik m�szk�lnak be a terembe. Elvolt foglalva valamivel.

Fur�n �reztem magamat. Egy pillanatra egy nehezed� �rz�s lett �rr� a t�d�m�n.

Svenja: szerintem �lj mell�m … Steve �t�lt m�shova amint l�tom – mutatott a sr�c fel� aki be�lt egy oszt�lyt�rsunk mell�.

�n: h�t ok� – majd helyet foglaltunk

P�r perc m�lva azt vettem �szre, hogy egyenesen �l�nk egym�s mellett mint k�t ismeretlen. Nem tudtam mihez kezdjek, csak n�ztem hogy mi�rt van ez most v�g�lis mi�rt is titkol�zunk … mire j� ez …

Nagy leveg�t vettem �s …

-figyelj �n … - de ekkor egyszerre sz�laltunk meg Svenivel.

Svenja: �hm … mondanom kell valamit. – hajtotta le a fej�t

�n: azt hiszem … nekem is …